Éjre nap

Katharine Hilbery egy tekintélyes, többgenerációs irodalmi família sarja a huszadik század elején. Fiatal lány, de már igencsak házasulandó sorban, ám a maga tudományos folyóiratával bíbelődő, gunyoros, a családi életből hátrahúzódó apja és irodalmi képzelgésekbe merülő, csapongó, gyakorlatiatlan anyja mellett erre aligha készülhetett volna fel. Ő a nagypolgári háztartás lelke, a cselédek dirigálója, nélküle nem menne a verkli. Ráadásul élethosszra ígérkező külön feladata is van: nagyapja, a híres viktoriánus költő életrajzának megírásában kell segédkeznie anyjának, aki azonban a rendszeres munkára alkatilag képtelen. Mindazonáltal Katharine eljegyezkedik egy költői hajlamú, jól kereső minisztériumi tisztviselővel, William Rodneyval. Rodney felolvasást tart egy irodalmi esten, amelyet egy szüfrazsett aktivista lány, az elfogadható vidéki lelkészcsaládból származó Mary Datchet szervez. És ott van ezen az esten egy sokgyermekes kispolgári família legmagasabbra jutott fia, a kispénzű jogász, Ralph Denham is, akit Katharine apja ígéretes publicistának tart ugyan, de semmiképp sem az ő köreikbe valónak... S később feltűnik még Katharine unokatestvére, az előkelő, de elszegényedett földbirtokos hiányos iskolázottságú, ám lelkes és sok mindenért rajongó leánya, a fiatal Cassandra Otway. Szerelmi szálak kezdenek egymásba bonyolódni, konvencionális szalonszíntereken éppúgy, mint korántsem szokott vagy illendő formák között. Három fiatal nő, két fiatalember: valakinek hoppon kell maradnia. A szereplők belső élete, érzésvilága többnyire kint, London utcáin és terein, sokszor éppen késő este, a sötétben változik meg, alakul át. Annak a század eleji Londonnak az estjében, ahol már motoros omnibuszok és autótaxik robognak, ám ahol a tűnődésbe merült előkelő kisasszonyokat még semmiféle veszély nem fenyegetheti. Békebeli világ, változóban – akárcsak Jane Austen történeteinek miliője kerek száz évvel azelőtt. A párhuzam nem véletlen, amint azt Virginia Woolf e második, eredetileg 1919-ben megjelent regényének értő olvasói bizonyára felfedezik majd. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontos regényei: Éjre nap (1919), Jacob szobája (1922), Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), A hullámok (1931), Flush (1933), Az évek (1937), Felvonások között (1941).