Éjlepke

1937, a vorkutai fogolytáborba tartó rabvonat. Egy finn és egy mari lány, a Lappföldről a Szovjetunióba szökött, kémkedéssel gyanúsított Irga és az önkéntesnek jelentkező Elna életre szóló barátságot köt. A fogolytábor rendkívüli megpróbáltatásai és sajátos hatalmi viszonyai közepette mindketten elszántan küzdenek az életben maradásért. Ám hogy vár-e rájuk élet a tábor kerítésén kívül, arról nemcsak a politikai viszonyok változásai döntenek, hanem az olyan, elementárisan emberi tényezők is, mint a barátság, a hűség és a szerelem. 2015, Mari El Köztársaság. Verna, a finn lány rég nem látott apja segítséget kérő levele nyomán érkezik az apró mari faluba, de már csak a férfi megnyomorított holttestét találja ott. A lánynak magának kell megpróbálnia fényt deríteni a titokra, mely apja családjának múltjában rejlik, s amely közvetve apja halálát okozta. Mindezt egy olyan faluban, ahol az emberekbe hosszú évtizedek óta beleivódott a bizalmatlanság a külvilág iránt (beleértve a mindenkori - előbb a szovjet, majd az orosz - hatalmat), s ahol láthatólag mindenkinek van rá valamilyen oka, hogy elkendőzze az igazságot. Katja Kettu új regénye, melyet át- meg átsző az ősi mari természethit, bravúrosan fonja egybe a múlt és a jelen szálait. Akárcsak A bába esetében, az írónő szuggesztív, eleven, rendkívül erőteljes prózát hoz létre, mely a groteszk és a mágikus realizmus hagyományait követi, s amelyben teljes természetességgel kerül egymás mellé a szépséges és a taszító. KATJA KETTU (1978) az észak-finnországi Rovaniemiből származik, író és animációsfilm-rendező. Előző regényét, A bábát (Gondolat, 2013) több mint húsz nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjat nyert, többek között Németországban, Svédországban, Norvégiában és Lettországban. A regényből készült filmet a legjobb alkotás, a címszereplő Krista Kosonent pedig a legjobb női főszereplő díjával jutalmazták 2015-ben a Waterloo Történelmi Filmek Nemzetközi Fesztiválján, Belgiumban.