Éjféltájt

Mr. Treves, az idős jogász azt mondja: "Szeretem a jó detektívregényeket. De, tudják, egyik sem a megfelelő momentummal kezdődik! Folyton a gyilkossággal kezdik. Pedig a gyilkosság már a vége. A történet már jóval előbb elkezdődik... olykor évekkel előbb... Mindazon okokkal és eseményekkel, melyek egyszer csak bizonyos embereket egy bizonyos időben s egy bizonyos helyen összehoznak." Hát lássuk, ki mindenkit hoznak össze az események! Egy öngyilkosjelöltet, akit megmentettek. Egy házaspárt, a sportoló férjet és szépséges második feleségét. A szürke első feleséget. Egy malájföldi ültetvényest, aki gyerekkorától szerelmes az első feleségbe. A második feleség régi imádóját. Egy idős hölgyet és jobbkezét, a talpraesett szegény rokont. És Mr. Trevest, aki elmesél egy történetet, majd – véletlenül, nem véletlenül – meghal. Valamint egy detektívfelügyelőt, akinek a lányát – alaptalanul – lopással vádolták az előkelő magániskolában, ahová járt. Ha mindezen szereplőkhöz hozzáadunk némi pénzsóvárságot, sok féltékenységet és gyűlöletet, megkapjuk a tökéletes Agatha Christie-féle krimireceptet.