Éjfél

Tornai József 85. évébe lépett az idén. Kossuth Díjjal tűntette ki a magyar állam. Ugyanakkor ő maga is ünnepet kíván tartani - magát nem meghazudtolva, betegségei ellenére is - olvasói körében: új verseskötete mintegy ráadás a korábbi verseihez képest, ezzel lepte meg először a KRÁTER kiadó szerkesztőségét, majd reményeink szerint olvasóközönségünket! Tornai József Sashegyi Veinemöjnenként az ősi magyar-finnugor-türk versformákat ismerve, ezekhez hűen tálalja fel 75 versből álló „lakomáját”: „éjfél” utáni lakomáját! A három nagyciklus mintegy az Omegától az Alfáig való visszavonulás útját rajzolja ki, vers-stációmál el-elidőzve: VALAMI FELÉ - A KÖLTŐ ÁGYA - ANYAMÉH. Tornai hű nemzedéke legjobbjainak kettős szellemi hűségéhez: a nemzet lelkiségének örök faggatásához és az egyén egzisztenciális kalandjának kiábrázolásához, megszólaltatásához! Mércéje, mértéke mintha fokozódna ebben a verseskötetben: azokat is megszólítja, akiket életében fordítóként felkeresett, ebben a kötetben felerősödik a társ–mesterekkel folyatott dialógus: Rilkéhez szóló Bor és kenyér című költeménye a legnagyobb misztérium iránti alázatát is fölvillantja.