Egyiptom és utókora Alexandriában és Rómában

A kötet a neves egyiptológus két tanulmányát tartalmazza, melyeket az kapcsol össze, hogy mindkettő az ókori kultúra egy-egy Egyiptomhoz kötődő emblematikus jelenségét tárgyalja a maguk változó lényegében. Az „Obeliszkek az ókori Egyiptomtól a barokk Rómáig” című szövegben a szerző azt mutatja be, miképpen viszonyul egymáshoz állandóság és változás egy olyan tárgytípus esetében, melynek példányait egymást követő kultúrák évezredeken keresztül újra meg újra elővették, hogy szimbolikus, rituális, politikai és esztétikai koncepciók megtestesítőjeként illesszék bele a maguk vizuális világába. Az „Alexandria - a város és lakói az alapítástól napjainkig” című írás abból az alaptételből indul ki, hogy egy város fizikai léte és szellemi-lélektani valósága nem választható el egymástól. Miközben a szerző nagy vonalakban elbeszéli az ókori Alexandria történetét - tovább kísérve azt középkori és újkori pusztulásán át 19. század eleji újjászületéséig, majd legújabb kori átalakulásáig -, érzékelteti a változatlanság (vagyis a hagyomány) és a változás összjátékát és konfliktusait is: hiszen mindez együtt képezi egy város történetét. A kötet csaknem száz, javarészt színes illusztráció tartozik. Török László (1941) ókorkutató, régész, egyiptológus, az MTA Régészeti Intézetének kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja. Kutatási területe az ókori Középső Nílus-völgy (Napata-Meroé) története és régészete, valamint a hellénisztikus és a későantik Egyiptom művészete.