Egy vagány vámpír naplója - Mert az élőhalottnak is van szíve

„Chloe ma rám mosolygott matekórán, de ettől előbújtak a szemfogaim, úgyhogy nem mosolyoghattam vissza. Bárcsak kifejezhetném neki az igazi érzéseimet! Mondjuk írhatnék egy verset.” Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír. Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá, és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálással és a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ. Ebben a humoros naplóban Nigel arra tett kétségbeesett próbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír a vámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid meg akarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság, hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sohase volt barátnője. Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkel lógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyessze a fogát. Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?