Egy kutya evangéliuma

Elbeszélhető-e Jézus és az apostolok közös története egy hűséges kutya megejtően naiv és naturálisan konkrét perspektívájából? Ha igen, annak milyen olvasatai lehetnek? Schein Gábor könyvében egymás mellett olvashatjuk magát az apokrif evangéliumot és annak kommentárját. A verses regény visszaemlékező elbeszélője Jácint, a kutya, aki még Názáretben szegődött Jézus mellé, amikor József fia visszatért, és a zsinagógában személyes magyarázatot fűzött a felolvasott hetiszakaszhoz. A kutya nézőpontja szeretetteli, alárendelt, "lenti" és komikus- mint Sancho Panzáé a lovag mellett. Sok mindent, aminek részese, nem ért vagy rosszul ért, másrészt viszont nem kötikaz emberek számára elfogadott értelmezési viszonyok. Az ő története mindenesetre máshova lyukad ki, mint az újszövetségi evangéliumoké. A szöveget szerzője, Godova Sándor, az egykori teológus Dél-Amerikából küldi el a halála előtt barátjának, Schein Gábornak, aki úgy dönt, előszóval és lábjegyzetekkel ellátva adja közre a művet. Ő a kutya mögött felismeri Godova erőteljes jelenlétét, és azt, hogy a teremtett állati hangon és nézőponton újra meg újra áttör Godova személyes szemlélete. Olvasás közben az ironikus, máskor tudálékos vagy éppen elhallgatásba torkolló kommentárok révén újraíródik kettejük barátságának is a története. Így lesz az egész könyv fontos témája a bestiális és az intellektuális, a barátság és az árulás, a hűség és a kétkedés, a szabadság és a hit, egyszóval az emberi alapzat, aminek humoros felülvizsgálatára hív a könyv, amelyet az olvasó most a kezében tart.