Csendzuhatag

"Egy szabad lélek szárnyal a teljesség igézetében. A repülés örömétől elragadtatva. Föld alatt és ég felett, vagy a kettő között bárhol, bármiben, bármikor. Évmilliók vagy egy pillanat, egyre megy. Bordái közt átfúj a szél és az idő. Tahiti vagy Körös-part: a szabadság földje talpa alatt. Arcában ezer másik arc mintája, rejtély, kit tükröz vissza. S ezer másik arc mintájában felismeri saját arcát. A csöndben hallgatja magát. A szavakat nem keresi, rátalálnak azok. Beszél folyamatosan önmagához és hozzánk. Irtózatosan szurkolunk neki, hogy eljusson oda, ahová mindig vágyott. Szárnyalása felszabadító erejű." Elek Tibor Vajon az olvasó mit szeretne megtudni a szerzőről? A szerző elsősorban ír. Hogy miért ír? Írás közben kénytelen értelmezni a világot, legalább is azt a szeletét, amellyel épp foglalkozik. Molnár Lajos kiskamasz korától időnként tollat, újabban klaviatúrát ragad, és ír ezt-azt. Sokáig csak versek születtek, majd jöttek a novellák, dolgozik regényen, mesén is. Eddig egy verseskötete jelent meg, 1990-ben Tölgyút címmel. Novelláskötete is kiadásra vár. Ami az adatokat illeti, 1960-ban született, papírjai szerint általános iskolai tanító és népművelő, élete nagy részében napilapos újságírással kereste meg a kenyerét. Lakott nagyvárosban: Debrecenben, kisvárosban: Békéscsabán, párszáz fős falucskában a Zemplénben, Fonyban. Most a Sebes-Körös partján él, és innen már nem is akar messze menni. Írásaiban egyre inkább ihletővé válik ez a táj.