Az én pszichiátriám

"Csak személyes, ha úgy tetszik, szubjektív megállapításokkal szolgálhatok egy olyan szakterületről, amelyben felnőtt életem java részét eltöltöttem. Kéretik tehát így kezelni soraimat: egy pszichiáter visszaemlékezései szakmai tevékenységére" - írja e kötet egyik első fejezetében a könyv szerzője, Benedek László, Ausztriában élő magyar pszichiáter. Könyvének műfaja nehezen meghatározható: olvashatjuk naplóként, kritikai írásként, novelláskötetként vagy akár egy életút összefoglalásaként is, melyben megelevenednek a pszichiátria azon nagyjai, akikkel a szakma, a jószerencse és a kihagyhatatlan állomások összehozták a személyes-szakmai találkozót. A nagy nevek mellett emblematikus helyszínek és csodás mellékszereplők tűnnek fel családias hangulatú leírásokban, s persze esetek - mert ezek sem hiányozhatnak a fél évszázados, számos hazai és külföldi pszichiátriai intézményt érintő pálya kronologikus rendben sorakozó történeteiből. Bécsig vezető útjának tanulságait így foglalja össze: "A beszélgetés maga is hidat jelent a páciens számára, aki azáltal, hogy a mégoly fenyegető belső világa elemeit nevén nevezi, érzéseit elmondja, egyúttal megteszi az első lépést afelé, hogy ezek a tartalmak megszelídíthetőek legyenek." Szelíd, máskor szívmelengető, megint máskor pedig mosolyt fakasztó, de mindig őszinte és szenvedélyes írások a pszichiátria közelmúltjáról.