Az árnyjátékos lánya

Az Oszmán Birodalom utolsó évtizedei. A besúgóhálózatok és a száműzetések révén a politika beleszól a szereplők életébe, akik cserébe árnyszínház-előadásokon nevethetnek a hatalmasokon. A hagyományos Karagöz-árnyjáték műfaja egyúttal túlmutat önmagán, miként azt a regényben Vehbi dede, a mevleví dervisrendhez tartozó bölcs megfogalmazza: "Az ember élete, a mindenség egy álom, felviláglik egy pillanatra, aztán kialszik... Egy árnyjáték." A színhely Isztambul a 19-20. század fordulóján, II. Abdul-Hamid szultán abszolút uralkodásának idején, ám alulnézetből, a szegénynegyedek, a magánlakosztályok és háremek világára fókuszálva. Még a keménykezű rendészeti minisztert, Selim pasát is hétköznapi emberként ismerjük meg, amint szabadidejében hátvakarókat farigcsál, és nem tud mit kezdeni az ifjútörök mozgalomhoz húzó fiával. Hiába bejáratos a főszereplő lány, Rabia a pasa villájába, a regény török címét (Sinekli Bakkal) adó Legyes szatócs utca az a földrajzi középpont, amelyhez mindvégig ragaszkodik: a faházak tetői szinte összeérnek a szűk utca felett, a hátsó kertekben este jázmin és fokhagymás-joghurtos dzsadzsik illata terjeng... A minden érzékszervre ható leírások mellett a regényben a zene is kulcsszerepet játszik, a keleti és a nyugati dallamok találkozása pedig egy újfajta harmóniát ígér. Halide Edib Adivar (1882-1964) a török próza egyik legfontosabb alakja, egyúttal politikus és feminista gondolkodó. 1919-ben csatlakozott az Atatürk vezette függetlenségi harcokhoz, tizedesi rangot kapott, de végül a kormánnyal szembefordulva családjával emigrálni kényszerült. 1939-ben tért haza, ezután tíz éven át az Isztambuli Egyetem Angol Tanszékének vezetője, 1950-1954 között pedig a török parlament tagja volt. Műveiben hangsúlyos szerepet kapnak a női jogok, a nők érvényesülése, a török hazafiasság, valamint a Kelet-Nyugat szembenállás. Legismertebb, tizenkettedik regényét először angol nyelven jegyezte le, és The Clown and his Daughter címmel látott napvilágot 1935-ben Londonban. A török nyelvű változatot - amely nem önfordításnak, inkább egy újból megírt, önálló műnek tekinthető - folytatásokban közölte a Haber című napilap, 1936-ban pedig könyv formájában is megjelent Sinekli Bakkal (A Legyes szatócs negyed) címmel. A most megjelenő első magyar fordítás a török kiadást alapul véve készült.