Az antropocén - Az ökológiai válság és a posztantropocentrikus természetkulturális viszonyok

Az antropocén: új földtörténeti korszak, amely nevét az emberről kapta. Az ember jelenléte bolygónkon az utób­bi évezredekben meghatározóvá vált, a legutóbbi néhány száz évben, különösen az ipari forradalomtól kezdve pedig döntően befolyásoló tényező lett, ami a környezetben és a Föld rendszereiben komolyan érezteti hatását. Az öko­lógiai válság, a klímakatasztrófa, a környezetszennyezés valósága, ami az egyre kiterjedtebb területeket fölfaló mezőgazdaság, iparosodás és a népességrobbanás egye­nes következménye, napjainkban már nem lehet vita tár­gya. A folyamatok pontosabb megértéséhez ugyanakkor szükség van az antropocén jelenségének és fogalmának elmélyült áttekintésére, értelmezésére, a földtani időskála újragondolására. Horváth Márk könyve az antropocén tudományban elfog­lalt helyének, a róla szóló eszmecseréknek, az azt övező vitáknak a bemutatását tűzi ki célul. A kötet első részé­ben az úgynevezett „szűk” és „tág” antropocén­fogalmak bevezetésével érzékelteti azt a tudományos közeget és beszédrendet, amely az antropocén köré szerveződött, beleértve a vele versengő gondolkodásmódokat, irányza­tokat és a társfogalmak jelentette eltérő látószögeket. A második és harmadik részben az antropocén filozófiai és esztétikai kihívásait szemlélteti, mindazokat a bölcseleti és művészeti trendeket és tendenciákat – többek közt a poszthumanizmust, a spekulatív realizmust vagy éppen a „sötét ökológiát” –, amelyek a humán tudományok képvi­selőit is a jelenség értelmezésére sarkallják. Az antropocén a jelenünk és a jövőnk. Mindennél fonto­sabbnak tűnik, hogy ezt a jelent és jövőt jobban értsük.