Az Alaszkai-öböl

Hogyan lehet megragadni az időt, valamit a világ állandóságából? Turbuly Lilla novellái erre tesznek kísérletet. Kimerevített pillanatok, amelyekben a legintimebb valóságunk tanulmányozható: szerelem, hűség, hűtlenség, öregedés, családi kapcsolatok. Apró elmozdulások, a legközelebb kell hajolni ahhoz, hogy a változás láthatóvá váljék. Aki számára ismerős Turbuly Lilla költészete, most sem fog csalódni: a szemlélődő, ám az emberi kapcsolatokra, élethelyzetekre érzékenyen reagáló verselő ezúttal prózában meséli el a történeteit. Aki pedig most találkozik először ezzel a világgal, talán elcsodálkozik, hogy mennyire másképp látja viszont a már bejárt tereket, megélt helyzeteket. Az Alaszkai-öböl novelláiban nemcsak a szobrok kapnak hangot, de azok a figurák is, akik mellett nap mint nap elmegyünk, ám szinte sosem próbáljuk meg a világot az ő szemükkel látni. Helyekhez kapcsolódó történetekből bomlanak ki a személyes sorsok, családi mozaikokból pedig városi legendák szövődnek. Mire gondolnak a Nereidák a Ferenciek terén? Hát az éjjeliőr az edzőterem üvegfalán túl? Meddig úszik a hídról bedobott papírhajó? Ki püföli a zongorát a fal túloldalán? Pontos látlelet a hétköznapokról, és ezen keresztül az ezredforduló világáról.