Anyám, a folyó

A visszaadott lány és a Halásznegyed szerzőjétől „A szeretet útja kezdettől fogva göröngyös volt.” Az idősödő Esperia egy olyan betegségben szenved, amely megfosztja emlékezetétől és létezésének értelmétől. Lánya gondoskodik róla, igyekszik mindent megtenni azért, hogy az anyja ne veszítse el identitását. Mesél neki a múltról, a gyerekkoráról, a népes család mindennapjairól, szerelmekről, csalódásokról, veszteségekről, a kemény munka, a harsány öröm és a durva szeretet zord abruzzói világáról. Miközben megelevenednek annak a kis hegyi falunak a lakói, ahol mindketten születtek és nevelkedtek, édes és keserű emlékek bukkannak fel. Az Anyám, a folyó az érzések lassú metamorfózisának erőteljes története, állandó ingadozás szeretet és gyűlölet, nosztalgia és elutasítás között egy anya és lánya közötti megbonthatatlan kötelékben. „Elegem van belőle. Abból, hogy rányomta a bélyegét az életemre. Nem szabadultam fel. Még mindig hagyom, hogy elfoglaljon. Hogy ellepjen. Reagálok rá, és ezzel időt vesztek. Körbe-körbe járok, és nem találom, hol térhetnék le a pályájáról más világok felé. Ebben az éretlenségben öregszem meg.” Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, az Anyám, a folyó olaszul 2011-ben jelent meg, és elnyerte a Tropea-díjat. Második regénye, a Bella mia (Szépségem) 2014-ben Brancati-díjat kapott és Strega-díjra jelölték.