Ál-Petőfi

Petőfi Sándor elesett a segesvári csatában. Aztán 1855-ben kezdett elterjedni a hír, miszerint a költőzseni nem halt meg a csatatéren, sőt, fogságba sem esett, hanem Magyarországon rejtőzködik, és álnéven igyekszik vendéglátást kicsikarni jószívű emberektől. Megszületett az ál-Petőfi legendája. Krúdy Gyula a hat évvel a levert forradalom után játszódó izgalmas és fordulatos Ál-Petőfi regényét a családi körben otthon hallott legendákból írta meg. A főszereplő csaló igen kényelmes életet élt: egy présházban lakott, eltartották, hölgyek jártak hozzá, sőt egy titokzatos nő szerelmét is magáénak tudhatta. A cselekmény helyszíne a Dunántúl, annak is az írónak oly kedves tájai: Balatonfüred, Kisörs és Palota (Várpalota). A kitalált alakok mellett a korabeli élet valóságos panoptikuma vonul fel, mint a szélhámos Bizay báró, Szénfy Gusztáv karnagy, s feltűnnek a korszak írói is: Lisznyay Kálmán, hallunk Vörösmartyról, Jókairól is a regényben. A regény szereplői kalandokon át a hamis Petőfit, a hajdani takácslegényt keresik és kergetik, mint elvesztett álmaik, mint soha be nem teljesülő reményeik megtestesítőjét. Olvasmányaiktól megszédült, álmokat szövögető ifjú kisasszonyok, érzékiségükben megsértett érett asszonyok, nemzeti múltunk nagyságán búsongó öreg hazafiak jönnek-mennek a regény lapjain. Krúdy Gyula Ál-Petőfi regénye hatalmas kavalkád: mindenki üldöz mindenkit. A fordulatos történet mesélése közben a maga teljes szépségében ragyog fel Krúdy Gyula pazar írói világa. Nyelvi eszközei, utánozhatatlan stílusa, borongós képei, humora, bölcsességei elkápráztatják a mai olvasót is.