Ady

Kenyeres Zoltán (1939) irodalomtörténész, Széchenyi-díjas egyetemi tanár. A kötetben olvasható az évről évre haladó életrajzi kronológia, nem hiányzik belőle a szakirodalmi összefoglalás, de ez a könyv a szépíró Adyról szól. Bármennyire szeretném, hogy társadalompolitikai publicisztikájának kritikai szelleme átjárja a mai közgondolkodást, itt csak a verseskötetekről és novelláskötetekről lesz szó. A költő és a mára méltatlanul elfeledett prózaíró foglalja el a könyv terét. Mert meggyőződésem, hogy írói életműve ma sem kevésbé felkavaró, ma sem kevésbé kihívó, és ma sem kevésbé forgat fel megrögzött ízlésformákat és elfogadott gondolkodásmódokat, mint a maga idejében. Újra és újra értelmezni kell. Az értelmezésfolyamat pedig végtelen, és nincs benne megállás. Az irodalomtörténész dolga, hogy beleálljon ebbe a folyamatba, és átengedje magán. Én másképp értem Adyt, mint az elődeim, aztán majd jönnek mások...