Adjunk esélyt a gyerekeknek! - Hogyan segítsük a hátrányból indulókat?

Miért teljesítenek rosszabbul a nehéz körülmények között felnövő gyerekek az iskolában? Milyen módszerekkel lehet őket segíteni abban, hogy leküzdjék lépéshátrányukat? A legújabb kutatások szerint az állandó otthoni stressz, a gyermekkori traumák és a zűrös vagy elhanyagoló családi háttér mérhetően negatív hatással vannak a nehéz körülmények között felnövő gyerekek kognitív fejlődésére. Emiatt komoly hátrányból indulnak szerencsésebb társaikhoz képest, és megfelelő segítség nélkül valószínűleg nem képesek megállni a helyüket az iskolában – és később az életben. Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Segítsük kibontakozni gyerekeinket! című könyve után most azt vizsgálja, melyek azok a család és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Könyve fontos és gondolatébresztő olvasmány minden olyan családokkal és gyerekekkel foglalkozó segítő, pedagógus és oktatási döntéshozó számára, aki szívén viseli a nehéz körülmények között felnövő gyerekek esélyeinek javítását. Részlet L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének utószavából: „Abban biztos vagyok, hogy mindannyian, akik a terepen dolgozunk, vissza tudjuk igazolni saját munkaterületünkön a kötetben feltárt kutatásokat, tapasztalatokat. Mi az Igazgyöngyben egy közösségfejlesztési alapú modellt viszünk, egy komplex, 20 évre tervezett stratégiát, amelyben a mostani generációval dolgozunk a következőért. Azt hiszem, ez fejezi ki leginkább a munkánkat. A gyerekekért dolgozunk, de közben folyamatosan fejlesztve a szüleik generációját is, hogy másféle háttér lehessen mögöttük. A teljes problématérképet átfogjuk, a gyerekek oktatásától a felnőtt közösségig, a kríziskezeléstől a munkahelyteremtésig. A megoldásokat, a közösségi szabályokat együtt keressük és fejlesztjük, és ebben a munkában a mi tudásunk és az övék egyenrangúként jelenik meg. Mert ők értik, érzik, mi az, cigányként élni ma, túlélni a napokat, szegénységben, mi pedig azt tudjuk, hogy a többségi társadalom befogadása mitől lehet erősebb. A kettőből lehet csak eredményes út, a munkánk eredményei pedig reménykeltőek."