A vallás szociológiája

Hogy minden vallás (religio) előbb mitikus, utóbb misztikus kapcsolat létesítése, amely az embert a világegyetem hatalmaihoz, majd magához a világegyetemhez, végül a világegyetem elvéhez fűzi, – ez minden vallási kutatás eredménye; de amit mi akarunk megvilágítani, az annak a módja, ahogy ez a kapcsolat szőve volt. Kutatásaink végén nyilvánvaló lesz, hogy a vallásos kapcsolat ex analógia societatis humanae, az emberi társadalom mintájára képződött: az emberek egymás közötti viszonylatait, baráti és ellenséges viszonyait előbb a fizikai tényeknek és a természet erőinek magyarázatára terjesztették ki, majd a világnak, alkotásának, magatartásának, kormányzásának metafizikai magyarázatára. * Az állatokkal való, a szellemekkel, a jó és gonosz lelkekkel, a természet erőivel, a természet legfőbb elvével való társas kapcsolat: mindez nem más, mint annak az egyetemes szociológiának különböző formája, amelyben a vallások minden dolog magyarázatát keresték, amelynek segélyével fizikai tényeket, a mennydörgést, a vihart, a betegséget, a halált csakúgy, mint metafizikai viszonyokat – eredetünket, rendeltetésünket – vagy erkölcsi viszonyokat – az erényt, a bűnt, a törvényt és a megtorlást – megmagyarázni igyekeztek.