A Pendragon-legenda

Európa címerállatai nem mutatnak nagy változatosságot. Főként sasok és oroszlánok, az erő, a szabadság, a büszkeség nemzeti szimbólumai. Wales lobogóján azonban egy vörös sárkány ölti nyelvét, maga az ősiség és misztikum. Eredete a múlt ködébe tűnt már, amikor az ország elvesztette függetlenségét, pedig akkoriban mifelénk még a hajdan átélt tatárjárás borzalmait mesélték az apókák és anyókák. A walesiek nyolcszáz év alatt sem váltak angolokká. Régi törvényeiket és nagyrészt nyelvüket is levetkőzték már, de konokságukat, különállásukat nem. Az autók rendszámtábláján ma is gyakran leragasztják a brit felségjelzést azzal kis vörös sárkánnyal, bár ez vélhetően szabályellenes. Erre a rejtélyes, itt felejtett helyre kalauzol el bennünket Szerb Antal nehezen kategorizálható, nemcsak az író életművében, de a magyar irodalomban is egyedülálló műve, mely lehet izgalmas bűnügyi történet, ismeretterjesztő regény, kísértethistória vagy humort és erotikát sem nélkülöző szórakoztató olvasmány, a kifejezés legnemesebb és leggazdagabb értelmében. Vagy talán kinek ez, kinek az. Az olvasón múlik, hogy mit pillant meg a sejtelmesen gomolygó walesi ködben.