A magyar polgári iskolai tanárképzés története (1868-1947) - Esély az együttműködésre - professzionalizáció és intézményesülés

A könyv elsődleges célja, hogy bemutassa azt a folyamatot, amely során az 1868-ban életre hívott polgári iskola képzés nélküli "polgári iskolai tanítóképzése" 1928 és 1947 között egy tanítói oklevélre vagy érettségi vizsgára épülő, négy szakcsoportos, négy évfolyamos, alap- és képesítő vizsgával, gyakorló tanításokkal, kötelező egyetemi áthallgatással kiegészített főiskolai képzéssé vált. A könyv első részében a szerző bemutatja a professziódiskurzus eddigi eredményeit, vizsgálati területeit, megalkotott modelljeit, és kiválasztja azokat a sablonokat, amelyek segítségével a polgári iskola pedagógusainak professzionalizációs folyamata bemutatható. A második részben kitér a polgári iskola mint iskolatípus életre hívásának körülményeire, és bemutatja azt a társadalmi igényt, amely előbb német nyelvterületen, majd hazánkban is a polgári iskola megszületéséhez vezetett. A könyv harmadik és egyben fő témaköre a polgári iskola pedagógusai képzésének vizsgálata a professzionalizációs folyamat rekonstruálása céljából, kiemelten tanulmányozva a polgári iskolai tanárképzés szegedi, egyetemmel kooperált időszakát mind a szervezeti, mind a szakmai, oktatói, mind pedig a hallgatói szinteken. Fizel Natasa neveléstörténész, a neveléstudomány doktora. 2009 óta tanít a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, számos neveléstörténeti tanulmány szerzője és tanulmánykötet szerkesztője.