A magyar nemzet áttérése a nyugati kereszténységre 997-1095

Karácsonyi János a magyar nemzet történetének harmadik, egyben utolsó a szerző halála előtt három évvel megjelent kötetében a 11. század történéseit tárgyalja. A nagyváradi kanonok már címadásával is jelzi, majd az első fejezetben is kihangsúlyozza, hogy a korszak legjelentősebb fejleményének a nyugati kereszténység felvételét tartja, amely biztosította a magyarság csatlakozását a nyugati kultúrkörhöz. Az elbeszélés középpontjában két szent királyunk, István és László államszervező, -építő tevékenysége áll. A kötet első fele tárgyalja Szent István uralkodását, az egyes fejezetekben az ország egyesítését, egyházszervezői, törvénykezői munkáját, uralkodásának emlékeit bemutatva. A trónviszályokkal sújtott átmeneti időszak elbeszélése után Szent Lászlót mint az ország újraegyesítőjét és területének gyarapítóját mutatja be, aki bevégezte az István által megkezdett munkát. A kötetet az állami intézményrendszer (alkotmány, igazságszolgáltatás, hadügy, pénzügy) fejlődését és a társadalom felépítését áttekintő fejezetek zárják.