A magyar birósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt

A dualizmus korában alkotó jeles jogtörténész egyik fő műve a középkori magyar igazságszolgáltatás teljes körű leírására vállalkozik. Az eredetileg 1899-ben megjelent, négy részből álló kötet először a bírósági szervezet kifejlődését és annak egyes intézményeit tekinti át. A központi bíráskodó intézmény, a királyi kúria mellett szól a rendi társadalom különböző csoportjai (nemesség, polgárság, egyéb kiváltságos csoportok, jobbágyok) felett joghatóságot gyakorló szervekről, az egyházi bíróságokról és a különböző országrészek (Erdély, Horvátország, határőrvidékek) sajátos intézményeiről. A kötet második fele a per folyamatát ismerteti: a perben részt vevő személyek és a per megindításának elemei után külön részben és részletesen foglalkozik a bizonyítás különböző formáival (istenítéletek, eskü, okleveles bizonyítás). A kötetet a per egyéb alkatrészeit (ítélet, egyesség, perorvoslat) ismertető szakasz zárja. A munkában előforduló perjogi latin műszavak mutatójával kiegészített kiadvány - amely reprint formában jelenik meg - a magyar jogtörténetírás ma is haszonnal forgatható klasszikusa.