A lelki barátságról

Rieveaulx-i Szent Elréd (1110-1167) a korai ciszterci lelkiség kimagasló alakjai közé tartozik. Legtöbben a barátságról írt - mára már alapműnek számító - írása alapján ismerik. Kétségkívül meghatározó szerepet játszott abban, hogy az újonnan alapított rend szárnyalásnak indult Angliában. Elréd rendkívül karizmatikus prédikációi hatalmas tömegeket vonzottak, mestere volt a lelki vezetésnek. Életútjának és lelkiségének középpontjában pedig a barátság állt. A barátságot a legnagyobb becsben tartotta, "az emberi lélek legnagyobb vigasztalásának" és "a mennyei boldogság előízének" nevezte. A lelki barátságról című dialógusa nagy életbölcsességgel tekinti át a baráti kapcsolat valóságát. A barátságra irányuló keresztény reflexió történetében mérföldkőnek számító írást számtalan nyelvre lefordították, és ma is érdemes kézbe venni. Milyen kép rajzolódik ki Elréd írásában a barátságról? Megítélése szerint a barátság öröm, boldogság, csodálatos ajándék, s annak középpontjában helyezkedik el, ami miatt egyáltalán érdemes élni. Elréd elragadtatott szavakkal beszél a barátságból fakadó örömről, és személyes szavakkal emlékezik meg elvesztett barátairól, akiket elragadott tőle a halál. A barátokkal töltött idő nemcsak értékes, de bizonyos szempontból a baráti szeretet teszi emberré az embert, hiszen leginkább a barátság felel meg a közösséget kereső emberi törekvésnek. Az ember ugyanis nem magányos élőlény, aki önmagában teljessé tudná tenni az életét. Rieveaulx-i Szent Elrédnek A lelki barátságról című könyve magyarul Henkey-Hönig Károly fordításában 1943-ban jelent meg Miskolcon. A ma már jószerivel elérhetetlen művet a TINTA Könyvkiadó most reprint kiadásban nyújtja át az érdeklődőknek. Értékvesztett korunkban sokaknak útmutatásul szolgálhatnak a barátságról benne megfogalmazott örök igazságok.