A lélek mint egyén

Sok minden titok található a földi lét rejtett fiókjaiban, melyek naponta kezeinken forognak, látjuk, tapintjuk, használjuk őket, de hivatásuk tulajdonképpeni céljáról fölvilágosítva nem vagyunk. A jövő építkezésének mintegy üres fülkéit képezik ezek, hova majd azon szobrok lesznek beállítandók, melyek a még születendő nagy művészek által időközönként elkészítve lesznek. Az emberi tudás építkezésében ily üres fülkéket képeznek, íme az emberi nyelvekbe már előre fölvett anyagi és szellemi kifejezések: a túlvilág, a földöntúli élet; a menny; az égiség; mennyei élvek; mennyei illat; angyali zenekar; égi zene stb. Ez ideig, mind ezek, úgy mint számtalan más kifejezések csak meghatározatlan, csupán az emberi lélek rejtekeiben élő fogalmakat képviseltek, de létezésük hitelesítése világszerte kifejezést nyert az emberi gondolkozásban, amely gondolkozás, a létezés bizonyítékai által csalhatatlanul bár még nem jelentkezett, de ezen fogalmaknak már neveket adott. Elébb azonban az anyagi alappal kellett készen lennünk. A szellemiséget csak kifejezésképpen használtuk, de az anyagtól külön nem választottuk, sőt az anyag kisugárzásának tekintettük, igen is: mert tekintetünk határa meg volt szabva! Az anyagi építkezés színtere korlátokkal volt körülvéve, hova a világosság többé-kevésbé, csakis a vallási megnyilatkozások reflektorai által jutott be.