A keresztség ünnepe

A legszebben csengő mondatok egyike a keresztnév bejelentése után hangzik el a templomtérben: "Megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." A megkeresztelteket szorosan összekapcsoló üzenet követi ezt a liturgiában, amikor a vízzel történő háromszori leöntés után az áldás szavai is betöltik a teret: "A mindenható Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és bűnödet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre. Békesség néked. Az Úr kegyelme maradjon veletek. Ámen" Látjuk magunk előtt a frissen megkeresztelt kisgyermeket vagy felnőttet, és akarva-akaratlanul felidéződik előttünk egy pillanatra a saját keresztségünk eseménye is. Minden érzékszervünk részesedik az elemek hatásában. Páratlan és szent pillanatok ezek. Egyediek. Teljesek. Örök érvényűek. A keresztség szentsége szoros kapcsolatba helyez minket: Isten és ember csodálatos és páratlan kötődésébe. A legszentebb kötelékbe. A megkereszteltek mind összetartoznak Krisztusban. Olvassa ezt a könyvet örömmel az, aki készül egy kisgyermek keresztelőjére. Lapozza érdeklődéssel az a felnőtt, aki keresztelési felkészítő órákra jár egy lelkészhez. Nyissa ki bátran az is, aki egy kicsit mélyebben, őszintébben és alaposabban szeretne elgondolkodni azon, mit is jelenthet személy szerint az ő számára a Luther által a lélek erősítéseként idézett mondat: "Meg vagyok keresztelve." De lapozgassa az is, aki még nincs megkeresztelkedve. Keresse ki a saját keresztelésére emlékeztető sorokat bármelyikünk, amikor hitében bizonytalanság vagy megingás kísérti. A legeredményesebb út az lehet, ha kézből kézbe adjuk ezt a könyvet. Keresztelés előtt vagy keresztelés után.