A ház egy szerelmi vallomás - Aino és Alvar Aalto levelezése

Drága Aino! Sajnálom a reggeli viselkedésemet, ugye megbocsátasz és megértesz - te a nehéz dolgokat is megérted -, és tudod, hogy az irántad érzett szerelmem olyan mély és vad, hogy néha ilyen formákat ölt. Reggeltől estig csak rátok gondolok - a szent családra -, az egyetlen édes, bölcs emberekre a világon, este mindig látom magam előtt fényes, furcsán szép fejedet, és úgy érzem, mintha csendesen simogatnálak. Mindenhol csókollak, drága Aino. Csókold meg szegénykéket az apjuk helyett. A te Alvarod Drága Papim! Én vagyok a legboldogabb ember a világon, hogy ilyen otthonom lehet, ilyen csodálatos gyerekeim és ilyen csodálatos, veled közös szakmám and such a love. Hogy is juthat ennyi minden egyvalakinek osztályrészül? Ennek ellenére mostanában egy kicsit lehangolt vagyok. Borzasztóan fogsz hiányozni, a jótanácsaid, az optimizmusod, a reggelek odafent a folyosón és az esték melletted. Aino Amikor a közkedvelt svéd bútoráruházból hazavisszük a jellegzetes karosszéket, gondoljunk arra, hogy annak kényelmét és látványát egy finn házaspárnak köszönhetjük, akik a lakott tér fogalmát az épülettervtől a poharakig egységes műegészben képzelték el. Anvar Aalto nem csupán a huszadik század egyik legnagyobb hatású építésze volt, hanem Aino Aaltóval együtt átformálta az európai közízlést. Életükről, közös munkájuk szépségeiről és bonyodalmairól keveset tudhattunk eddig, de most a házaspár hagyatékában rejtőző levelezéséből feltárul szerepük a két háború közti korszak művészeti mozgalmainak világában, Le Corbusier, Moholy-Nagy, az amerikai modernisták és mások társaságában. Az unoka által összeállított, gazdagon illusztrált kötet ugyanakkor egyfajta elégtétel is Ainónak, "a feleségnek", akinek munkásságáról mindig méltatlanul kevés szó esik.