A geometriai térfogalom fejlődése - A geometriai fogalmak fejlődése Püthagorasztól Hilbertig és Einsteinig

Ez a könyv át­dol­go­zott vál­to­za­ta annak az elő­adás­so­ro­zat­nak, ame­lyet a szer­ző 1968 ta­va­szán, heti három órá­ban (össze­sen kb. 40 elő­adás­ban) tar­tott Ra­le­igh­ben, az Észak-Ka­ro­li­nai Ál­la­mi Egye­tem Fi­zi­kai és Al­kal­ma­zott Ma­te­ma­ti­kai Tan­szé­kén. A hall­ga­tó­ság zöme a kü­lön­bö­ző karok ok­ta­tó­i­ból: ma­te­ma­ti­ku­sok­ból, fi­zi­ku­sok­ból, ve­gyé­szek­ből és a kü­lön­bö­ző mér­nö­ki sza­kok mű­ve­lő­i­ből te­vő­dött össze; ki­sebb­ség­ben vol­tak azok a hall­ga­tók, akik­nek ez az elő­adás szo­ro­san ta­nul­má­nya­i­hoz tar­to­zott. Cél­sze­rű­nek lát­szott tehát haj­lé­ko­nyab­ban és szí­ne­seb­ben tár­gyal­ni az anya­got, mint azo­kon a szok­vá­nyos egye­te­mi kur­zu­so­kon, ame­lyek a hall­ga­tó­kat vizs­gák­ra ké­szí­tik fel. A tu­do­mány min­den ágá­ból jöt­tek össze ku­ta­tók, és kér­dé­ses volt: vajon a hall­ga­tó­ság ve­gyes össze­té­te­le és a tár­gya­lan­dó anyag nagy­sá­ga nem zár-e ki eleve min­dent, ami túl­megy ál­ta­lá­nos­sá­gon és köz­he­lyen. A szer­ző mégis meg­old­ha­tó­nak látta fel­ada­tát. Lánczos Kor­nél (1893-1974) ma­te­ma­ti­kus-fi­zi­kus, Eins­tein mun­ka­tár­sa, pro­fesszo­ra ame­ri­kai ír­or­szá­gi egye­te­mek­nek, szá­mos új ered­mény fű­ző­dik ne­vé­hez.