A doni halálbánya - Egy juhászbojtár naplója

Kádár Lajos A doni halálbánya című I. világháborús naplója 1936-ban jelent meg az Athenaeum Kiadónál Móricz Zsigmond erkölcsi támogatásával és Zilahy Lajos elismerő előszavával. Az elsőkönyves szerző műve hiányt pótol, mert az I. világháborús visszatekintések, naplók szerzői kivétel nélkül a polgárságból, a középosztályból kerültek ki. Kádár Lajos harctéri naplójának megjelenéséig nem volt könyv, amely a világégést alulnézetből, a szegényparaszt bakák szemszögéből ábrázolta volna. Kádár Lajos könyve nemcsak szociológiai, társadalomtudományi szempontból fontos, mint a magyar múlt elveszett, így meg nem ismerhető része, hanem mint irodalom is elsőrangú. Móricz Zsigmond 1936. december 6-án, a Pesti Naplóban megjelent, A magyar hadifogoly című recenziójában megerősítette Zilahy véleményét a napló értékéről, egyediségéről. "[...] a tömérdek szellemi foglalkozású ember vallomása után megjelenik itt egy tősgyökeres paraszt baka. Nyolcszázezer földmíves magyar szenvedett a hadifogságban, ez az egy fiú egymaga közli a típust." Tatay Sándor szerint e könyvet "szokatlanul tiszta magyarsággal írták". Mónus Áron úgy látja, hogy "a sok háborús visszaemlékezés közül messze kimagaslik Kádár Lajos elbeszélése. Az új kiadványt kiegészíti Kádár Lajos fényképe, Móricz Zsigmond, Mónus Illés és Tatay Sándor egykori kritikája és Medvigy Endre utószava. Zilahy Lajos előszava ma is számíthat az olvasók érdeklődésére.