A békakirálynő

Egy fiatal színésznő tíz év után újra találkozik az apjával... Egy testvérpár, akiket rejtelmes, kibogozhatatlan érzelmek kötnek össze... Disztópikus jövőkép a jelen idősíkjáról, ahol a férfiakat és a nőket szigorú törvények választják el egymástól... Rendszerváltáskor játszódó bűnügyi történet, amely egy krimiíró és ellenállhatatlan humorú unokája megejtő lelkivilágába kalauzol... Egy orvos és exbarátnője teljes megsemmisüléssel fenyegető érzelmi hullámvasúton a karantén idején... Az öt drámaszövegben annyi a közös, hogy az összes a harmadik évezredben született. Minden más hasonlóság a véletlen műve. KÁLLAI KATALIN író, művészetkritikus. "Későn érő típus vagyok. Az emberek szeretik becetlizni a másikat. (Én is.) Eleinte naivan úgy gondoltam, hogy lassan fölkapaszkodom a szamárlétrán, mert az iskolában valami ilyesmire tanítottak. De a dolgok nem így működnek. Sokkal nagyobb ellenállásokat kellett áttörnöm a pályám során, mintha már az egyetem alatt tudatosítottam volna a környezetemben, hogy én bizony író leszek. De ha nem így történik, talán nem is lettem volna író. Legalábbis nem ez az író. Mondom a stációkat. Üzemi lap, Esti Hírlap kulturális rovat, elméleti, művészeti folyóiratok, az első regény, az első dráma, versek a Ligetben és az Új Írásban. Ez röviden negyven év története. Olyan határátlépésekkel, amelyek nagyon sokáig meghaladták az erőmet. Szögesdrót kerítéseket kellett lebontanom. De valami mindig vitt előre. És ez így teljesen rendben van."