A békakirályfi - Örökzöld mesék

Milyen az ember gyermekkorában, hát önző! Csak én, csak én, ez a jelszava a kis királylánynak is, aki egész nap a palota kertjében dobálja aranylabdáját, nézegeti szépséges tükörképét a kút vizében, míg a labda vízbe pottyan. Innen a legfőbb konfliktus, hogy szerezhetné vissza a legnagyobb örömforrást úgy, hogy a segítségére siető beszélő békának ne kelljen elköteleznie magát. Jól jön az új kapcsolat, de ígérete ellenére megtagadja a békától a társaságát, meg sem akarja ismerni, míg az atyai dörgedelem el nem indítja egy jobb irányba vezető úton. Ezt a helyzetet számtalanszor megéljük gyermekeink társas viselkedésében, hosszú az út a helyes szociális viselkedésig, számtalan kínos helyzetbe keveredünk, egyik nap imádják, másnap utálják egymást, míg ki nem alakulnak a játékszabályok. Bonyolódik a helyzet, ha különböző neműekről van szó, de ha egy békából királyfi ugrik elénk, mégis csak azt jelenti, jó úton járunk. A mesék archetipikus képeikkel a mélyből szabályozzák a gyerekek viselkedésmintáit, ezért olvassunk sokat, meséljünk, hogy minél több helyzettel és megoldással megismerkedhessenek.