47 Rónin

A negyvenhét rónin története a japán kultúra egyik legmélyebben gyökerező és legismertebb narratívája: egy valós eseményeken alapuló, 1701 és 1703 között lezajlott dráma, amely azóta is a szamurájerkölcs, a busidó eszményének emblematikus példázata. A hűség, a becsület és az önfeláldozás története ez - olyan erejű kulturális alapmítosz, amely Japánban évszázadok óta formálja a nemzeti önazonosságot. Jelentősége az európai olvasó számára talán úgy ragadható meg, ha a magyar irodalmi hagyomány nagy hőseihez hasonlítjuk: a negyvenhét rónin története egyszerre idézi fel Toldi Miklós alakját, az Egri csillagok hősiességét vagy a Szigeti veszedelem önfeláldozó hazaszeretetét. A történet különböző feldolgozásokban ugyan eltérő hangsúlyokat kap, de lényegi üzenete változatlan: a kötelesség és a hűség mindent felülíró parancsa. A történet Japánban hagyományosan a Chúshingura ("Hűséges szolgák") címen ismert. Már a 18. század közepétől kezdve meghatározó szerepet töltött be a japán színházi kultúrában: előbb bunraku-bábjáték formájában (1748), majd kabuki-színpadon vált az egyik legnépszerűbb és legtöbbször feldolgozott történetté. Az évszázadok során regények, filmek, televíziós sorozatok, balett- és operaadaptációk sora dolgozta fel újra és újra - a 20. században pedig már a nemzetközi közönség számára is ismertté vált. Kötetünk alapját Tamenaga Shunsui (1790-1844) regényfeldolgozása képezi, amely a történet egyik legfontosabb és legnagyobb hatású irodalmi változata. E mű Edward Greey és Saitó Shúichiró angol fordításában 1880-ban jelent meg először, és röviddel ezután magyarul is napvilágot látott. Jelen kiadás különleges értékét az képviseli, hogy Szász Károly (1829-1905) fordítását - amely 1895-ben jelent meg - korszerűsített formában adja közre. Szász a 19. századi magyar műfordítás egyik kiemelkedő alakja: nevéhez fűződik többek között Dante Isteni színjátékának első teljes magyar fordítása, valamint számos világirodalmi klasszikus közvetítése. A negyvenhét rónin magyar változata azonban mindeddig szinte teljesen feledésbe merült, még a szakmai köztudatban is. E kötet tehát nem csupán egy klasszikus japán történetet tesz újra hozzáférhetővé, hanem a magyar fordításirodalom egy elveszettnek hitt darabját is visszaemeli a helyére. A kiadást az teszi különlegessé, hogy függelékben közli a történet egy még korábbi, 1871-es magyar változatát is, amely az első európai (Mitford-féle) feldolgozás nyomán készült.